Hogyan Legyek Türelmesebb A Gyerekkel / „Fejezd Már Be!” – Hogyan Legyünk Türelmesebb Szülők? - Mindset Pszichológia
March 5, 2022"Még mindig az a legnehezebb, hogy lenyugtassam magam, amikor a gyerekeim megőrülnek, és a piros gombjaimat kezdik nyomkodni. A legjobb szándékom ellenére végül mindig üvöltözni kezdek velük. " A gyermeknevelés legnehezebb része, hogy a saját érzéseinken uralkodni tudjunk. Mit tehetünk olyankor, amikor a gyerekünk állandóan kiabálásra és türelmetlenségre késztet? Milyen lehetőségeink vannak? Kiengedheted a gőzt veszekedéssel, hogy utána még több lelkiismeret furdalásod legyen. Ellenállsz a veszekedés ingerének azzal, hogy már előtte lenyugtatod magad. Más szavakkal: gyűjthetsz még több érzelmi stresszt, amikor "kiengeded a feszültséget", vagy megpróbálsz nyugodt maradni, amivel lenyugtatod a környezeted is. De természetesen sokkal több választási lehetőséged van, ha már AZELŐTT pozitív lépéseket teszel, mielőtt úgy érzed, kiabálnod kéne. Sokszor akkor robbanunk, ha előtte nem állítottunk fel határokat, és valami nyomás nehezedik ránk. Sok szülő a végsőkig türelmes szeretne lenni, már annyira, hogy végül kicsúszik a kezéből az irányítás, és akkor robban.
Video
Fontos, hogy ne erőltessük mindenáron a tekintélyt, ne próbáljunk akaratunknak bármi áron pl. fizikai vagy verbális agresszióval érvényt szerezni, mert az csak haragot szül a gyermekben, hosszútávon káros az Ő lelki egészségére nézve. Tehát jól válogassuk meg nevelési eszközeinket. A tisztelet kölcsönösen kell, hogy működjön! Ne beszéljünk gyermekünkről becsmérlően, különben ő sem fog minket tisztelni. Ha elutasító, utálatos hangnemet használunk vele, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb ő is azt üt meg velünk, ráadásul ezzel csak a rossz érzéseit, haragját fokozzuk. Neki higgadt, domináns szülőre van szüksége az egészséges lelki fejlődéshez. Lényeges megérteni, hogy ha gyermekünk azt látja, viselkedésével indulatokat generál bennünk, ezzel hatalmat szerez felettünk és még pimaszabbul felesel majd. Ezért fontos, hogy a gyermek előtt folyton uralkodjunk magunkon, tiszteletben tartsuk őt. Büntetés megszabásakor tehát legyünk határozottak, de kerüljük a heves érzelmeket kiváltó helyzeteket!
A szavaknak ereje van. A szülői szóhasználatban különösképpen nagy az ereje, hiszen minden nap többször újra meg újra ugyanazokat a fordulatokat, szavakat "vesszük elő" és dicsérünk vagy éppen korholunk vele. Gyermekünk pedig észrevétlenül magába szívja ezeket a szavakat: az önbecsülése, a világról és az abban betöltött szerepéről alkotott képe, a bizalma másokban, a kapcsolatokhoz való viszonya mind-mind attól fog függeni, milyen szavakkal és milyen tettekkel próbáljuk őt nevelgetni. Néhány tipikus szófordulatot és az érzelmi hátterét gyűjtöttem most össze. 1. "Drágaságom, nagyon sajnálom, anyának rengeteg dolga van, most nem tud veled játszani. " "Tehát, ha nem lenne sok dolga, akkor tudna velem játszani. " – gondolja magában a kicsi. "Olyan lelkiismeret-furdalásom van, amiért nem tudok mindig vele játszani, pedig ez lenne a dolgom: egy jó anya sokat játszik a gyerekeivel. Alig tudtam ma vele foglalkozni, nem is tudom mások, hogyan tudnak annyit együtt játszani a gyerekkel, ha nem vagyok ott vele, amikor kéri, nem fog szeretni. "
Ahhoz, hogy a gyerek együttműködő legyen veled, azaz megtegye, amire kéred, arra van szükség, hogy elfogadjon téged "vezetőnek", de ne azért, mert fél tőled ("Büntetést kapok, ha nem csinálom") vagy mert érzelmileg labilisnak érzi magát ("Anya nem fog szeretni, ha nem csinálom meg"), hanem azért, mert ez a természetes a számára. Az együttműködésre való készség egyensúly, amit fenn kell tartani: a gyermek néha lázad ellene, nem akarja csinálni, amit mondasz, mert éppen fontosabb elfoglaltsága van stb. Ilyenkor nem az az út, hogy "akkor is úgy van, mert azt mondtam", hanem teret kell engedni neki is ("Ezt a mesét még végignézheted, de ha vége van, lekapcsoljuk a tévét és elpakolod az autóidat") és egyértelművé kell tenni azt is, hogy bizonyos dolgokat igenis meg kell tenni, akkor is, ha fárasztóak, kényelmetlenek stb. 5. "Feküdj le szépen és aludj el! " A legtöbb szülőnek (még nekem is) önkéntelenül is kicsúszik a száján ez a mondat. De hogyan kell "elaludni"? A gyerekek nem tudják ezt, mert maga az "elalvás" komplex fogalom.
Ámde nem ez a nagy magyar valóság! Az édesanyák jelentős része folyamatosan fáradt, kialvatlan. Több gyermek esetén az éjszakázás és ennek megfelelően a folyamatos alváshiány akár évekig is eltarthat. És itt csak halkan hegyzem meg, hogy az alvásmegvonás már az ókorban bevett kínzási módszer volt, nem véletlenül.. A fizikai kimerültség teljesen kifordítja az embert önmagából, elveszti idő-és realitásérzékét, megbillen a mentális egyensúlya is. Nos, az alváshiány ugye adott és ez még csak az egyik nehezítő tényező. Sok édesanya teljesen egyedül van napi 10-12 órákat a gyermekeivel. Gyakorlatilag nulla segítséggel próbálnak meg lavírozni a gyereknevelési és háztartási feladatok között, nagy eséllyel megállás nélkül, mert a csemeték összevissza alszanak, a testvérek sem egyszerre, és nem is lehet mindent akkor elvégezni, amikor éppen alszanak... Az anyukákat frusztrálja az intim szféra szinte teljes megszűnése is. Ez akár évekig is tarthat, gondoljunk csak a szeparációs szorongás szakaszába lépő kicsikre, akik azonnal kétségbeesve sírnak, amint édesanyjuk eltűnik a látóterükből.
- Autó szín átírás menete 2012.html
- Hogyan legyek türelmesebb a gyerekkel youtube
- Hogyan beszélsz azzal a gyerekkel? | Kismamablog
- Hogyan legyek türelmesebb a gyerekkel series
- Hogyan legyél türelmes szülő?
- Hogyan legyek türelmesebb a gyerekkel 2018
- „Fejezd már be!” – Hogyan legyünk türelmesebb szülők? - Mindset Pszichológia
- Eladó ford focus - Veszprém apróhirdetések - Jófogás
- Asus rog swift pg248q teszt for sale
2. "Már késő van, le kell feküdnünk, rendben van? Gyere és mossunk fogat! " Ez a mondat általában azért lesz ilyen, mert a szülő bizonytalan a dolgában, nem mer egyértelmű utasítást adni a gyereknek, nehogy megbántsa, ezért megpróbálja finomítva közölni a mondanivalóját. Persze nincs ezzel a mondattal semmi gond, ha tényleg együtt mossátok a fogatokat és együtt fekszetek le. Ha azonban azt szeretnéd elérni, hogy a kicsi magától menjen el fogat mosni, és egyedül aludjon el a saját ágyában, akkor egyes szám második személyben kell beszélned hozzá, ez számára is érthetőbb és egyértelműbb lesz majd: "Már késő van, le kell feküdnöd. Menj és mosd meg a fogadat" (vagy, ha kisebb gyermekről van szó: "Gyere és segítek megmosni a fogadat") 3. "Megmondalak apának, meglátod majd, milyen mérges lesz" Mások haragjával fenyegetőzni nem szerencsés a szülő részéről. Az ilyen mondatok, mint "Ha ilyen rossz leszel, a Mikulás nem hoz majd neked ajándékot", "A doktor bácsi megmondta, hogy sálat kell felvenni, nehogy megfázz. "
„Fejezd már be!” – Hogyan legyünk türelmesebb szülők? - Mindset Pszichológia
Talán meglepődsz, hogy mennyivel nyugodtabbak maradnak majd a gyerekeid, ha Te is megtanulod nem felidegesíteni magad. A kutatások bebizonyították, hogy ha mi rosszul érezzük magunkat, akkor a gyerekeink még nálunk is rosszabbul fogják magukat érezni. A gyerekek akkor tanulnak a legtöbbet, ha empátiával felállított határok között mozoghatnak: ez csökkenti a rossz érzéseiket, miközben a lenyugtató közös beszélgetések a probléma megoldás felé fordítják őket. Ezzel szemben ha az adott pillanatnyi érzésünk szerint cselekszünk (úgy, mintha szükség-helyzetben lennénk), a gyerekek kicsúsznak a kezeink közül, az ellenőrzésünk alól. 4. Távolodj el a haragodtól, és nyugodj meg Használj bármilyen nyugtató technikát ilyenkor, amit ismersz. Segíthet néhány mély levegővétel a megnyugvásban. A leghasznosabb azonban ha pár perc, vagy pár kör erejéig az EFT-t használod, mielőtt arra reagálnál, amivel a gyereked kihozott a sodrodból. Ezzel el tudod érni, hogy a tested azonnali vészhelyzet reakcióját kikapcsold, vagy legalábbis enyhítsd.
Van, amelyik gyerek még ki is mondja: "Nem tudok elaludni". Éppen ezért nem arra kell kérni őket, hogy aludjanak el, inkább arra, hogy "Feküdj le szépen az ágyba, maradj nyugton, hunyd be a szemed és egyszercsak elérkezik az álom" Ez már számára is megvalósítható dolog, tudja mit kell tennie és ha határozottan kéred, meg is teszi. Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>
Krónikus segítőknek (mint én) viszont elmondom, hogy iszonyat nehéz nem akarni segíteni a másiknak, pedig ez is a módszer fontos pontja: megbízol abban, hogy ha a meghallgatópárod "kibeszélte" magát, maga is meg tudja majd oldani a problémáját. A páros meghallgatás gyakorlatához kicsit hasonlít a tudatos panaszkodás, amelyről Carla Maclaren könyvében olvastam. (Ezt a könyvet amúgy egészében is ajánlom bárkinek, aki szeretné jobban megérteni és elfogadni a saját érzelmeit. ) Ez a gyakorlat nagyon egyszerű: amikor nyomasztanak minket az érzéseink és van pár nyugodtabb percünk, mondjuk ki (akár magunkban): "kezdem a panaszkodást! " vagy bármi hasonlót, és mondjunk ki mindent, ami bánt. Meg fogunk lepődni, milyen hamar a végére érünk ennek a "listának" és hogy mennyire megkönnyebbülünk a gyakorlat által! Ezután zárjuk is le a tudatos panaszkodást, mozogjunk egy kicsit, aztán csináljunk valamit, amit élvezünk (ha megtehetjük). Ezt a gyakorlatot egy olyan hajnalon alkalmaztam először, amikor a kislányomnak először volt rémálma.
I. Vegyük észre! Azokat a helyzeteket, amikor könnyebben mérgesek leszünk. Mondjuk el a gyerekünknek, hogy sajnos most ingerültebbek vagyunk, mint általában. Kérjük meg, hogy tartsa magát a megszokott kereteinkhez. Ezzel megelőzhetjük, hogy dühbe guruljunk. Érzelmeink azonosítása nem mindig egyszerű dolog, viszont annál lényegesebb. Figyeljük testünk jelzéseit (gyorsabb szívverés, légzés; gyomrunk összeszorulása; befeszülő vállak stb. ) és gondolatainkat! Próbáljuk meg észrevenni azt, hogy kezdünk dühösek lenni, még azelőtt, hogy robbannánk! II. Lépjünk ki! Ne cselekedjünk, amikor mérgesek vagyunk! Ebben a felfokozott érzelmi állapotban nem sok jóra vezet, ha megpróbálunk fegyelmezni. Ehelyett inkább vonuljunk el, és mondjuk, hogy miután lenyugodtunk, visszatérünk a történtekre! Vagy vegyünk néhány mély levegőt! Ha ismerünk relaxációs technikákat, alkalmazzuk őket! Érezzük meg, hogyan megy keresztül most a testünkön ez az érzelem! Ezzel a külső perspektívával eltávolodunk heves érzelmünktől, amely segít lenyugodnunk.